Sacrofonte

A Szent Anna Főplébánia megalapítása (1730) óta elsődleges feladatai között tartja számon az önszerveződő, informális, fél-informális közösségek működésének támogatását. Már számos olyan programmal és közösségi alkalommal büszkélkedhetünk, amelyek évtizedek óta működnek. Célunk az, hogy ezek továbbra is fenntarthatóak maradjanak, valamint az egyházhoz még nem tartozó személyeket is közösségekhez kapcsolhassunk programjainkkal.
A Főplébánia a projekt megvalósítása során szorosan együttműködik a szomszédos iskolával. A debreceni Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium (kép) már megalakulásától fogva nem pusztán oktatási-nevelési intézményként van jelen szűkebb és tágabb környezetében, hanem komplex szemlélettel, életvezetési mintákkal teszi példává diákjai, azok szülei és saját munkatársai számára a kiteljesedett élet lehetőségét. Mivel az intézményeknek egy közös fenntartójuk van (a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye), fizikailag egymás mellett helyezkednek el, a Főplébánia hitoktatói tanítanak az iskolában és a diákok a Szent Anna Székesegyházba járnak szentmisére, ezért a két intézmény együttműködése alapvetően határozza meg a Főplébánia életét. A plébánia tagjai között jelentős számban vannak az iskola diákjai, azok családjai. Számos plébániai rendezvény az iskola falain belül valósul meg, annak infrastruktúrájára épülve.

A közvetlen célcsoport a tanárok, a 18 éven felüli diákok, illetve családjaik, a közvetett célcsoport pedig a diákság tágabb környezete, barátok, illetve az intézménnyel kapcsolatba kerülő látogatók, vendégek.

1990 júniusában alakult meg a Forrás Lelki Segítők Egyesülete azzal a céllal, hogy a családok egészének segítséget tudjunk nyújtani. A Forrás Lelki Segítők Egyesülete több mint 20 éves segítői tevékenységét a rendszerszemlélet jellemzi, ahol a segítői folyamat fókusza a család, mint rendszer. A család működése a folyamatosan változó körülmények ellenére valamilyen átmeneti állandóságot mutat, igyekszik egy optimális egyensúlyi állapotot fenntartani. Ez az egyensúlyi állapot biztosítja azt az állandóságot, amely szükséges az adott fejlődési életszakaszok aktuális feladatainak megoldására. Ugyanakkor fontos, hogy a családi rendszer képes legyen az újabb igényekre, kihívásokra való reagálásra is. Az új kihívásokra, feladatokra adott válaszok nyomán a családi rendszerben új egyensúlyi helyzet alakul ki.

A család társas rendszer, amelyben a személyek történetük és érzelmek útján kapcsolódnak egymáshoz, hatnak egymásra. Ez a körülmény egyaránt lehet oltalmazó, a családi rendszer tagjait tápláló, megerősítő, vagy diszfunkcionális működés, zavar esetén károsító hatású. A rendszerszemléletű megközelítés a családot tekinti a problémák keletkezésének és a terápiás beavatkozás egységének. A családterápia a családi kapcsolatokban zajló interakció, kommunikáció révén igyekszik változást létrehozni az élmények átélésének és feldolgozásának segítségével. A családterápia nem az egyénre fókuszál, hanem azt a család működésének zavarát megjelenítő tünethordozónak tekinti, így a megoldást sem az egyéni kezelés útján keresi, hanem a családi rendszer megerősítésének segítségével.